Írta: Vanesa García Navarro (szexológus)
@tusexualidadconsciente @amicseu
A tudatos kapcsolatot az jellemzi, hogy az ember tudatosan odafigyelve fejezi ki gondolatait, érzelmeit és cselekedeteit egy másik ember felé, következetes és felelős vele szemben.
Ahol minden kezdődik: társadalom és nevelés
Társadalmunkban jelenleg a szexuális nevelés még mindig kialakulatlan, esetleg gyenge alapokon áll. Ugyan lehet azzal érvelni, hogy liberális társadalomban élünk, ahol iskolai előadásokon és a mai szülők nyitottsága révén a gyerekek már fiatal korban találkozhatnak a szex témájával, fontos felismerni, hogy a szexuális nevelés terén a minták és tabuk továbbra is fennállnak, amit tovább súlyosbít a hiperszexualizáció jelensége, amit én „visszapattanás-hatásnak” vagy „ingahatásnak” nevezek, és amit a közösségi média és a pornográfia hozzáférhetősége és visszaélésszerű használata hajt.
Az a meggyőződés, hogy a nevelők feladata teljesül azáltal, hogy átadják az anatomiával, reprodukcióval, egynémely fogamzásgátló módszerrel kapcsolatos alapvető tudást egy-egy iskolai tanórán, elemzésünk szerint hasonló megközelítést mutat a korábbi generációk oktatási gyakorlataival. Ennek fényében felmerül a kérdés, hogy vajon valóban történt változás az oktatás szemléletében?
A valóságban azonban csak tudatosságon nyugvó szexuális neveléssel lehet egyensúlyt teremteni a tabukon alapuló, valamint az új, hiperszexualizált korszak szexuális nevelési elve között.
Először is, a gyerekek megfigyeléssel és utánzással tanulnak. Az, ahogyan a családtagok érintkeznek egymással és ahogy az intimitást kifejezik, közvetlenül befolyásolja a gyermekek érzelmi és szexuális kapcsolatokról alkotott elképzeléseit. Ideális esetben tehát olyan családi környezetet kell biztosítani számukra, amely elősegíti a tiszteletet, a nyílt kommunikációt és az intimitás egészséges kifejezését.
A viselkedésminták, az otthon érzelmi légköre és a kommunikáció minősége képezik az alapot és a példát, amely alapul szolgál számukra a jövőbeli érzelmi és szexuális kapcsolataikban.
A családokban jelenlévő kulturális és vallási meggyőződések szintén jelentős hatással lehetnek a szexualitás megítélésére. A szülőknek tudatában kell lenniük szerepük példakép és nevelői értékével, és tekintettel kell lenniük az egyetemes emberi jogokra az érzelmi és szexuális kapcsolatok terén. Ily módon a szexualitás mindenkit egyetemesen befogadó értékegyüttesként jelenhetne meg.f
Korlátozó hiedelmek és hamis elvárások
A serdülő- és a fiatalkorban a saját szexuális irányultság iránti érdeklődés fokozódik, és a fiatalok megalkotják elképzeléseiket a romantikus kapcsolatokról is.
Ebben az értelemben a hiedelmeink korlátoznak bennünket, és befolyásolják érzelmi kapcsolatainkat, és kockázatot jelenthet az, ha az értékrend és a szexuális önazonosság még kialakulatlan.
A mai társadalom stílusa, hogy sztereotípiákat állít elénk azzal kapcsolatban, hogy hogyan kell viselkednünk a partnerekkel és a szexben. A televízió, a közösségi média, a zene, a videók… körülöttünk minden olyan üzenetet közvetít, amely messze van attól, amit el kellene érnünk a tudatosabb és egészségesebb neveléssel.
A testtel kapcsolatos elvárások, a kommunikáció módja, a szexuális élmények gyakorisága és intenzitása… nyomást, szorongást és bizonytalanságot idéznek elő.
Ebben a környezetben szinte lehetetlen, hogy a külső hatások ne befolyásolják az érzelmi és szexuális kapcsolatokat, és hogy a fiatalok érzelmei és önbecsülése sértetlenül maradjanak.
Te, akinek a legtöbb szeretettel tartozol.
Meggyőződésem, hogy a tudatos szexualitás alapja az önbecsülés és az önismeret.
A legfontosabb kapcsolat, amit ápolhatunk, az önmagunkkal való kapcsolat. Mielőtt bármilyen intim interakcióba kezdenénk egy másik emberrel, meg kell ismernünk önmagunkat, és meg kell tanulnunk teljes mértékben és együttérzően szeretni magunkat.
Szánjunk időt arra, hogy tisztában legyünk a saját értékrendünkkel , mielőtt kapcsolatra lépnénk valakivel, fontos felfedezni a saját testünket, megérteni vágyainkat és szükségleteinket, és megérteni, hogy mitől érezzük teljesnek magunkat. Ez az önmagunkkal való bensőséges kapcsolat teremti meg a hiteles és kielégítő kapcsolatok alapjait.
A legtöbben úgy kezdeményezünk kapcsolatokat, hogy közben nem veszünk magunkról tudomást. Nem szeretjük magunkat igazán, nem szenteltünk elég időt magunkra, nem voltunk magunkkal egyedül. Ez azt eredményezi, hogy abban reménykedünk, hogy a boldogságunk a másik emberben rejlik, és ezen a ponton minden szánalmasan kudarcot is vall.
Igényekkel lépünk be ezekbe a kapcsolatokba, és minden felelősséget a másik ember kezébe adunk, anélkül, hogy megállnánk elgondolkodni azon, hogy a valódi felelősség egyedül minket terhel.
Meg kell tanulnunk elfogadni és tisztelni saját testünket. Az önelfogadás lehetővé teszi, hogy megszabaduljunk a szégyentől, és megtanulni önmagunk megbecsülését és hogy hogyan húzzuk meg határainkat megszabadít a bűntudattól, a magunkkal és másokkal való mélyebb kapcsolat ápolása révén pedig képesek lehetünk arra, hogy hálával éljük meg a szexualitást.
A tudatos szexualitás felfedezése magában foglalja a felelősségteljes és konszenzusos kísérletezést. Megtanulni világosan közölni a vágyakat és határokat, valamit tiszteletben tartani a másik határait lehetővé teszi számukra, hogy a szexualitást tudatosan és egészségesen fedezzük fel és tapasztaljuk meg.
Konklúzió
Elképzelhető, hogy a fiataloknak elsősorban nem arra van szüksége, hogy minél több elméleti tudást töltsünk a fejükbe, hanem hogy olyan biztonságos, bizalmas és méltó környezetet teremtsünk nekik, ahol anélkül fedezhetik fel önmagukat, hogy félniük kellene attól, mások mit mondanak vagy gondolnak róluk.
Ez egy olyan környezet, ahol az őszinteségé a főszerep, és ahol megszabadulhatunk minden felszínességtől. Bátorítsuk a fiatalokat, hogy töltsenek időt önmagukkal, szenteljenek időt önmaguk megismerésére, mielőtt testüket és érzelmeiket másoknak felajánlanák.
Elméletben ez persze egyszerűnek tűnhet, és elismerem, hogy a gyakorlatba való átültetése nagy kihívást jelent. Ezért a felnőtteknek maguknak kell belevágniuk a tudatos szexualitásba, és meg kell próbálniuk valamilyen módon azzá a társadalmi mentőövvé válni, amelyre a fiataloknak oly nagy szükségük van.
Megtanulni tisztelni és szeretni önmagunkat, nem helyezni magunkat mások fölé, jobban megismerni önmagunkat, határokat szabni, és végül a legjobb kapcsolatunkká válni.
Csak így lehet átfogó és őszinte szexuális felvilágosítást adni. És végül ne feledjük, hogy mindenkinek a saját útját kell járnia. Néha elkísérhetjük a fiatalokat, máskor pedig magányosan kell ezt megtenniük. Csak abban bízhatunk, hogy megadtuk nekik a sikerhez szükséges eszközöket és értékeket.
A tudatos szexuális nevelés történhet az otthonokban, az iskolákban, bárhol a társas életben, és az élet bármely szakaszában bővülhet, mivel az élmények és tapasztalatok gazdagítják értékrendünket, és alapvetően ezek alakítják szexuális és érzelmi kapcsolataink minőségét.